maques's sparks

Tegnapelőtt – vagy 30 év után – újra beiratkoztam könyvtárba, – ez alkalommal már nem gyerek, hanem felnőtt könyvtárba :-) -, mert bár keveset olvasok, de azt gyorsan: “gazdaságtalan” könyvet vásárolnom.
A beiratkozás 1600 ft volt… Egy közepes könyv ára… :-)

Persze nincs akkora kínálat mint pl. egy Vancouveri könyvtárban ;-), de egy évre kb. elég lesz.

Annó a második kerületi, Fő utcai gyerekkönyvtárban két olvasójegyem volt, mert egyre csak 6 könyvet adtak (most 8 egyébként a “limitem”) és egy héten azért 12 könyv simán elment. Olvastam evés közben, a kádban (anyám milliószor szólt, hogy ne eresszek plusz vizet amikor kihült) meg persze a paplan alatt is zseblámpával…
Meg az iskolában is, amikor a többiek az “a-ba-bab-baba” kombót gyakorolták én meg halálra úntam volna magam. Az okos tanár be is írt az ellenőrzőmbe, hogy “Tisztelt szülők, fiúk olvasás óra alatt olvasott…” vagy ilyesmit. Persze ez otthon is normális reakciókat váltott ki, azaz jót röhögtek rajta.

Amikor el volt törve a lábam (kb. 8.-os lehettem) Gabi néni – a könyvtárosnéni – párszor eljött értem reggel a Trabantjával, bevitt a könyvtárba, aztán este hazavitt. A közbenső időben én meg persze “szétolvastam” magam.

Annó kézzel vezetett kölcsönzőjegy és nyílvántartás volt.
A mostani olvasójegyemen vonalkód van, szintúgy a könyveken.
Ma 4 könyv kivétele 5 csippanást és a hozzátartózó időt jelenti – plussz egy “nyugta” nyomtatás/aláírás.

Annyira más minden mint 30 éve, csak nem tűnik fel nekünk. Ha majd ráérek írok erről is valamit…