Múlt szombaton hadüzenetet küldtem a kertben tobzódó csigáknak. Évről-évre egyre többen lettek és most már elegen is… Biztos segített a túlélésükben, sőt a szaporodásukban is, hogy eddig csak bepakoltam őket a sövény mögé…
Rövid kűzdelem után csellel éltem és túlerőre hivatkozva megadtam magam. Majd a “nyerteseknek” felkínáltam egy, a közeli kiserdőbe történő (egyirányú) társasutazást egy komfortos papírdobozban.
Én úgy láttam, hogy elfogadták az ajánlatot, így hát így is lett. Nem tudom a csigák hogyan élték meg, én egy kicsit elcsigázott lettem…
Most az erdőben tobzódhatnak és kopulálhatnak kedvükre, remélem nem találkozom velük egy ideig…
Találós kérdés:
Ha egy papírdobozba beraksz sok csigát, vársz egy kicsit, majd megfordítod, hány esik ki belőle?
Válasz: Legjobb esetben is csak nagyon kevés… Tehát legközelebb célszerű mondjuk falevelekkel kibélélni az alját…
—
Update:
Elégedett voltam, mert a kertben nehéz volt csigát találni. De pár nappal később esett egy kicsit az eső. És mi történt? Nos igen. Még több csigát találtam, mint első körben, pedig már az sem volt kevés.
Tehát volt még egy köröm, most viszont már tettem levelet a doboz aljára.
Így csak a tetejére tapadt fel vagy húsz…
Hazafelé kerülőúton jöttem, nehogy kövessenek…
