Kedden véget ért egy korszak — felszámoltuk a saját NetWare (4.11) szerverünket.
Amúgy is már EOL (End-Of-Life) termék volt vagy 10 éve, meg a diszkeknek is furcsa hangja kezdett lenni, lassan tehát úgyis “hozzá kellett volna nyúlni”.
Nagyjából minden működik eltekintve egy-két dologtól, olyan banális okok miatt, ami a harmadik évezredben eléggé röhejesnek tűnik.
Például a hálózaton lévő banki program valamilyen hülye okból a helyi gépen létrehozott könyvtárát törölni kell, majd az induláskor létrehozza és boldog lesz. Ez egy, a bank által már korábbról “ismert probléma”. Kérdés, hogy akkor miért nincs “kijavítva” a program?
Másik példa, hogy az eddig Novell NetWare szerveren tárolt Outlook Express adatbázis nem tárolható Windows szerveren. Sem menüből, sem registry átállítással nem lehet rávenni, hogy menjen. A hivatalos “magyarázat”: http://support.microsoft.com/kb/199074 – azaz “nem lehet” hálózati megosztáson.
Valószínűleg a programozó a Microsoftnál nem tekintette a Novell NetWare-t hálózati operációs rendszernek, ezért lehetett, hogy azon vígan ment… :-]
Az, hogy ugyan a felhasználónak kiosztott jogosultság azonnal, de a csoporton keresztül adott jogosultság csak újra bejelentkezés után “él”, megérne egy misét (az egész Microsoft jogosultságkezelés meg egy egész bibliát). NetWare alatt ha egy nagyobb fájt másolok és _közben_ elveszem a jogot a felhasználótól, akkor azonnal nem tudja továbbolvasni a fájlt. Windows alatt ez nem egészen így van…
(Jut eszembe, annó véletlenül kivettem egy működő NetWare szerverből egy hálózati kártyát és csak akkor vettem észre, hogy mit tettem, amikor a konzolon kiírta, hogy valami PCI event van… Aztán ijedtemben vissza is tettem, örült neki, és minden ment tovább… – Ez akkortájt volt, amikor Windows NT-n még újra kellett indítani a szervert IP cím változtatáskor…)
Azt hiszem már közeleg az az idő, melyben a kőbalta lesz a legcélszerűbb eszköz – hacsak nem kell majd illesztőprogram ahhoz is…